Autista gyermeket nevelőként és diagnosztizálatlan AuDHD-s ként, pontosan tudom milyen érzés  ebben benne lenni. Szülői és felnőtt oldalról is.

Azon kívül, hogy rengeteg saját tapasztalatom van a témában, elmondhatom, hogy itt senki nem úgy van kezelve, mint amikor valaki könyvből kitalnulta milyen is ez. Természetesen hasznosak a technikát amiket el lehet sajátítani, de mégis az számomra a hitelesebb ha olyan tud segíteni aki át is tudja érezni. 

Persze minden autizmus más. Nincs két egyforma eset. De azért van bár olyan mondat a tudatalattinkban ami mélyen meghúzódhat. Például a:

•  Szorongok!
• Kontrollálnom kell különben szétesem!
• Ha valami nem én irányítok az veszélyes, kiszámíthatatlan!
• Szemkontaktus
• Nem vagyok szerethető!
• Ha magamat adom baj lesz!
• Nem értem az embereket!
• Nem tudom kifejezni magam!
• Nem érdemlek jót!
• Nem érdemlem meg, hogy éljek!
• Nem érdemlem meg, hogy szeressenek!